Mi lesz a kis hableánnyal a dala nélkül? ~Alexandra Christo: Egy birodalom végzete könyvértékelés

 

Sziasztok!

Igazán régen volt már olyan bejegyzés, ami egy adott könyv kritikájára fókuszál. Ennek oka leginkább az, hogy bár olvastam letehetetlen, kiemelkedően jó köteteket, nem igazán volt időm írni róluk, mire pedig sort keríthettem volna erre, már nem volt olyan élénk az emlék, hogy jól ki tudjam fejezni érzéseimet. Most viszont igyekszem megtörni a jeget egy olyan könyvvel, ami bár merően hasonlít a kiadónál megjelent fantasy társaihoz (és egyébként most kifejezetten vágyok egy nem vörös pöttyös fantasy olvasására), mégis nagyon jó, izgalmas kikapcsolódást nyújtott. Úgyhogy, nézzük is meg közelebbről ezt a regényt!

Tartalom/fülszöveg

Annyi ​szívet gyűjtöttem be eddig, ahány éves vagyok.

Vagyis a hálószobámban összesen tizenhét rejtőzik valahol a homok alatt. Olykor-olykor leások, csak hogy lássam, mind megvannak-e még. Lenn a mélyben, vérben ázva. Megszámlálom őket, és megnyugszom, hogy nem lopták el egyiket sem éjszaka. Azon se lepődnék meg, ha így történne. A szíveknek hatalma van, a magamfajták pedig egy dologra vágynak még az óceánnál is jobban: hatalomra.

A HERCEG SZÍVE LENNE AZ IGAZI TRÓFEA!

Lira hercegnő egy királyi családból származó szirén, azok közt is a legveszélyesebb. A víz alatti világban nagy tiszteletnek örvend. Már csak egy szív hiányzik a gyűjteményéből – ám azt elhibázza. Anyja, a Tenger Királynője büntetésből átváltoztatja, mégpedig egy olyan lénnyé, amitől a legjobb undorodik: emberré. Elveszi tőle a bűvös szirénénekkel képességét is, és megparancsolja, hogy a téli napfordulóig vigye el neki Elian herceg szívét, különben ember marad örökre.

Hiába ő a leghatalmasabb emberi királyság trónörököse, Elian herceg csak az óceánon érzi magát igazán otthon. A szirénvadászat pedig a hivatása. Amikor kiment egy lányt az óceán habjaiból, hamar rájön, hogy ő bizony más, mint aminek először hitte. Az idegen megígéri neki, hogy a segítségére lesz, és együtt fogják megtalálni a módját, hogyan pusztítsák el a sziréneket. De vajon megbízhat a lányban? És vajon hány alkuba kell belemennie Elian hercegnek, mire megszabadítja az embereket a legnagyobb ellenségtől?

Kirobbanóan sikeres nemzetközi bestseller, ami Sarah J. Maas és Marissa Meyer sorozataihoz hasonlóan vagány, izgalmas és szemtelen módon dolgoz fel egy klasszikus mesét.

A borítóról

A borító szerintem jól visszaadja, amit a történet ígér, passzol annak hangulatához is, mutatósra lett megcsinálva, elrendezve. Ugyan kicsit gusztustalannak tartom, valamint máshogy képzeltem el a királynőt, de nagy baj azért nincs a csápokkal! 😃

Tipikus KMK könyvről van szó, ezért vigyázzatok, nekem a borító sarka sokszor megsérül sajnos!

A szereplőkről és a történetről

A regény két váltakozó szemszögben játszódik, Liráéban és Elianéban.

Elian herceg, s apja trónra szánja őt. Ám a fiú sokkal inkább a tengeren érzi jól magát, hajóján szelve a hullámokat, s legénységét tekinti igazi családjának, s otthonaként a hajót hordja szívében. Az "eredeti" családjával nincs összetűzésben, habár apja nem igazán támogatja azt, ahogyan fia él. Mégsem tett ellene semmit, mert Elian nemes célért lovagolja a tenger habjait, ugyanis szirén vadászként van jelen legénységével a hajóján. Nem akkor érzi magát úgy, hogy tisztelik, mikor herceg, hanem határozottan, amikor kapitány.

Lira hercegnő. Méghozzá a szirének királynőjének lánya. Anyja azonban minden hercegnőhöz, vagy sokkal inkább emberhez, érző lényhez kapcsolható érzést kiirtott belőle. A kegyelmet, a bűntudatot, a fájdalmat, a boldogságot, a szeretetet. Ám Lira hamarosan rádöbben, hogy az érzelmek nem tűnnek el gyökerestül, s mindvégig részei voltak, csak elnyomva.

A lány szirén, ami annyit jelent, hogy a hagyomány szerint a sziréneknek el kell pusztítani az embereket, akik az ősi királynőjüknek (ha jól tudom) a vesztét okozták. A hercegnő azonban anyja nyomába lépve csak hercegeket öl, méghozzá minden születésnapján. Ezért az emberek között őt csak a Hercegek Átkát emlegetik.

Lira elkíséri unokahúgát az első vadászatára, ám ő is lecsap egy hercegre. Anyja erre égtelen haragra gerjed, hiszen a lány születésnapja még nem érkezett el, így nem szabadott volna vadásznia. Ezért a királynő megtiltja a születésnapi herceg vadászatát, de a hercegnő nem adja fel. Azonban, amikor Elian hercegre vetné magát, elhibázza, s anyja ezt a számára legrosszabb átokkal bünteti meg: emberré változtatja, s az is marad örökre, ha a téli napfordulóig nem viszi el neki Elian szívét.

Elian eltökélte magát: az eddigieknél is veszélyesebb, minden tervezés nélküli vadászatra indul, s megöli a Hercegek Átkát, hogy felszabadítsa az embereket a rettegés alól. Ám ehhez sötét alkukba kell belemennie, s ki tudja, hány cselszövésnek lesz áldozata, amíg célját teljesíti. De vajon a végkimenetelig mennyit változik majd célja, s, hogyan alakul szép lassan ki a terve?

Valamivel azonban a fiú sem számolt. Hisz ki lenne felkészülve egy úszni nem tudó, ruháktól mentes, vörös hajú lányra, aki szép lassan megjelenik előttük a víz felszínén, s mikor kimentik onnan, azonnal bizalmatlanságot kelt mindenkiben? Vajon Elian megbízhat a lányban, aki el tudná őket vezetni céljához, mégis veszély sugárzik minden tettéből?

Lira nem gondolta volna, hogy csöppnyi emberi érzés is maradt volna benne (az unokahúga iránti érzelmein kívül). Most mégis úgy veszi észre, embernek lenni nem is olyan borzasztó, mint hitte, s boldognak lenni pedig még kevésbé. Ám a lány küldetése minduntalan tőrként fúródik szívébe, mikor kezdené azt elfelejteni, s érzéseinek adni át magát.

Vajon mennyi áldozatot kell meghozniuk az út során? Vajon Lira felül tud kerekedni önmagán, és végre a szíve után menni anyja parancsai helyett? Egy valamiről azonban megfeledkeztek: a szerelem mindent elsöprő erejéről.

Mikor Lira és Elian találkozik, s sorsuk egybefonódik, fokozatosan követhetjük végig karakterfejlődésüket, hogy hogyan is válnak önmagukká. A szereplőkkel együtt jövünk rá, hogy a két főhős tulajdonképpen nagyon is hasonlítanak egymáshoz. De meg is bízhatnak egymásban? 

Lira és Elian szócsatái sok mosolygós pillanatot okoztak! Tetszett, ahogyan Lira kegyetlen álarca szép lassan elkezd lehullani előttünk, s rájövünk, hogy mióta a hajón van, és eltelt egy kis idő, sok tette mögött óvatosság és megtervezés van, de ezt inkább a történet vége felé láthatjuk meg tisztán. Akik nem bírják a véres részeket, azoknak csak óvatosan, mert itt szív kitépéstől, vérző füleken át, a kardszúrásig minden részletezve van. Bár én bírtam, pedig nagyon rosszul viselem ezeket.😄

Kedvenc idézetek

"– Méreg? – nézem elgondolkodva. – Csak nem a jövendőbelidnek tartogatod?
– Nem halálos – állítja Elian. Ahhoz képest, hogy gyilkos, mintha megsértettem volna a feltételezéssel is. – És nem. – Elhallgat, majd arcán félmosollyal néz rám. – Hacsak nem te leszel a feleségem.
– Ha én lennék a feleséged, meg is innám."

"– A háborúkat nem lehet megnyerni – felelem. – Ott mindenki csak veszteni tud."

"Milyen furcsa, hogy ahelyett, hogy magamhoz venném a szívét, abban reménykedem, hogy ő veszi el az enyémet."

"– Miről kellene lemondanod? – kérdezi.
– Ha hozzád mennék? – Úgy állok, hogy fölé magasodjak és próbálok elvonatkoztatni a bennem kavargó kusza gondolatoktól. – A józan eszemről egész biztosan."

Értékelések

• Borító: 5/4 Még mindig furák nekem kicsit a csápok, de igazából illik a sztorihoz
  
• Cím: 5/4 Részben találó, felkelti a figyelmet, de valahogy mégis 4-nek érzem😅
  
• Stílus: 5/5 Tetszett, beszippantott!
  
• Karakterek: 5/5 Színesek, humorosak voltak, és a személyiségük tökéletesen illett hozzájuk, az életükhöz.
  
• Történet: 5/4,5 Tetszett, fordulatos volt, bár néha előfordult, hogy kicsit untam, de szerencsére csak elvétve!
  
• Szórakoztatás: 5/5
  
• Izgalom: 5/4,5
• Oldalszám: 424

Összességében

Bátran ajánlom bárkinek, aki szereti a vörös pöttyös fantasykat, hiszen ez a könyv szerintem egy nagyon kiemelkedő darabja lett. Tökéletes, ha egy kis izgalomra vágytok!

Számomra a könyv...

5/4,5-et kap! 

Köszönöm, hogy velem tartottatok, remélem sikerült meghoznom a kedveteket a könyvhöz!

~𝙿𝚎𝚝𝚛𝚊