Egy lebilincselő gyilkosság ~Agatha Christie: Halál a Níluson

 

Sziasztok! Ismét egy könyvértékeléssel készültem nektek, méghozzá a krimik koronázatlan királynőjétől (ez a mondás ismét bebizonyosodott számomra), Agatha Chirtietől hoztam el egy híresebb művét, a Halál a Nílusont.

Tartalom/fülszöveg

Ki irigyelhette szépségét, gazdagságát, boldogságát? Mindenki. Kinék lehetett több-kevesebb oka a gyilkosság – sőt gyilkosságsorozat elkövetésére? A hajón szinte mindenkinek. S ha már Ergyiptomban, régészeti leletek felkeresésére indult útnak gazdag utasaival a hajó, a „véletlenül” fedélzetén tartózkodó Poirot is régészeti módszerekkel kezd a bűntény felderítéséhez: először minden zavaró, fölösleges elemet eltávolít, aztán minden kétséget kizáróan bebizonyítja, hogy az a gyilkos, akire (természetesen) a legkevésbé sem gyanakodhatunk.

A borítóról  

 Számomra ennek a kiadásnak a borítója régiességével, valamint persze a rajta szereplő dolgokkal jól visszaadja a könyv hangulatát, és magát a történetet. Különösen tetszik, hogy a rajta szereplő Rose és Cardinal szavak csak később nyernek jelentést.

A szereplőkről és a történetről 

Tipikus AC kötetről van szó, amit az elején, és az egész történetben felépített, az a gyilkos kiderülésével teljesen összeomlott, és Poirot pár perc alatt úgy építette fel az egész sztorit (most már a valóságot), mint a könyv egészen eddig. Ehhez kapcsolódik, hogy tulajdonképpen a könyv úgy írta le az eseményeket, ahogyan történtek, ahogyan akarták, hogy történjen, és csak a végén derült ki a valóság. Ami -mint mindig, mivel AC-ről van szó, aki híres a zseniálisan felépített regényeiről- teljes mértékben ledöbbentett. Persze az is, hogy ki volt a gyilkos.

Linnetet pontosan úgy kedveltem meg az alapján, ahogyan a regény őt bemutatta, közelebb hozta hozzánk, mint a történetben szereplők. Bár megvetettem a barátnőjével tettek miatt, a végére azért ez az érzés teljesen átalakult, de ezt nem tudom jobban kifejteni, mert nem szeretnék spoilert írni. Talán a rokonszenvem miatt is tört le annyira, és döbbentett meg az, hogy őt meggyilkolták, akkor is, ha a fülszövegből már tudtam, hogy ez lesz.  

Ami Simont illeti: borzasztóan meghökkentett, és kiakasztott, amikor kiderült, Simon mit is érzett valójában Linett iránt.

Furcsa volt észrevenni, hogy bár Linnett és Jacqueline legjobb barátnőknek tartották egymást, mondataik végül mégsem voltak igazak.

 

„Jackiet egyátalán nem izgatja a pénzem.”

„Linett a legeslegjobb barátnőm.”

Hiszen a végére kiderült, hogy nagyon is érdekelte Linett pénze, akkor is, ha csak (ahogy Poirot mondaná) a túlzott szerelme miatt. Linett pedig akkor is elvette az egyetlen dolgot barátnőjétől, habár a végére kiderülve, ez nem csak így történt. Ahogy a barátságuk tönkrement, számomra nagyon hirtelen volt, és mélyen elkeserített, hogy mik miatt is történt így (hát még a végére). Az írónő tökéletesen tudta belecsempészni a világ pénzre és hatalomra vágyását is.

Érdekes volt megismerni a többi szereplőt, majd közelebbről belátni az életükbe, természetesen Poirotnak hála. Az a sok szál, ami Linetthez kapcsolta, az egész ügyhez kapcsolta őket, átláthatatlan volt, de Poirot (mint mindig), most is kigoboz mindent, s kisimítja előttünk, hogyan is van része mindenkinek a történetben, és Linett történetében.

Számomra nagyon rendkívüli, hogy az írőnő ennyire jól fel tudta építeni a könyvet, ennyire előre látva, mintha maga is detektív lenne, mintha ő maga lenne Poirot. Bár, tulajdonképpen, ő az. A hangulat, amit az előzőleg olvasott (egyben első tőle olvasott) könyvénél is éreztem, most sem maradt el, és azt kell, hogy mondjam, már-már túlzottan sok nyomozós, nyaralós érzéseket váltott ki belőlem! Amik még inkább fokozták a regény olvasási élményét, és ezt (is) imádtam!

Hogy figyelhettünk -e meg karakterfejlődést? A mellékszereplőknél biztosan. A főbb karaktereknél viszont nem vettem észre (habár természetesen lehet, tévedek), inkább a (felépített) álarcuk omlott le előttünk Poirot keze által.

 

 

Kedvenc idézetek 

"Milyen abszurd gondolat a boldogság korának nevezni a fiatalságot, azt a kort, melyben leginkább sebezhetők az emberek!"

"– Hű, micsoda kellemetlen perszóna! Miért nem őt ölték meg?
– Még sor kerülhet rá – vigasztalta Poirot."  

"– Ijesztő dolgokat művel a szerelem!
– Ezért végződik tragédiával a legtöbb híres szerelmi történet."

"Un qui aime et un qui se laisse aimer. (Az egyik szeret, a másik hagyja, hogy szeressék.)"

Értékelések

• Borító: 5/4,5 Szerintem teljesen passzol a sztorihoz.
  
• Cím: 5/4,5 Lényegretörő, mégis figyelemfelkeltő. Olyan Agatha Christie-s.
  
• Stílus: 5/5 Megvett magának az írőnő, kilóra!
  
• Karakterek: 5/5 Igazából sokszínű karaktereket ismerhettünk meg, ráadásul Poirotnak hála, sok mindent tudtunk meg róluk.
  
• Történet: 5/5 Egy szó: ZsEnIáLiS.
  
• Szórakoztatás: 5/5
  
• Izgalom: 5/5 (Naná, hogy 5/5!)
  
• Oldalszám: 321 (ez a kiadás, legalábbis)

Összességében 

Szerintem tuti befutó bármilyen évszakra! Nagyon preferálom a régebbi köteteket, főleg így ősszel, úgyhogy, hamarosan sort kerítek egy másik AC kötetre is! Remélem, sikerült meghoznom a kedveteket hozzá!

Számomra a könyv...

5/4,5-öt kap! 

 

 

Köszönöm, hogy velem tartottatok! Mindenkinek csudajó sulikezdést kívánok, És reméljük a legjobbakat! Sokféle bejegyzés van tervben, remélem, sokat sikerül majd elkészítenem belőlük! 

~𝙿𝚎𝚝𝚛𝚊