Beköszöntött a varázslat. Ragyogva suhan át arcomon a mosoly és bizseregve jár át a melegség. A varázslat. Arany ragyogás öleli körbe a szívemet. Az ünnep közeledik. Érzem, hogy már közel jár. Lassan behálóz mindent.
A fények elmosódva csillognak, arcom és orrom hegye kipirosodott a
hidegben, leheletem fátyolként siklik el a téli levegőben. Csizmám melegen tartja lábamat, az mégis átfagyott a hidegtől. Saras latyak csöpög az égből, de nem zavar. Ma nem. Ma, amikor annyi csoda és varázslat ragyog az emberek szemében, és mosolyog a szívükben. Szeretet. Szeretet, amely betölti a szíveket, lelkeket. A családok boldogan ülik körbe az asztalon pihenő adventi koszorút. És meggyújtják az első gyertyát. A viasz olvadozik, majd folyik lefelé. A gyertya aranysárga fénnyel ég. Mindenki boldog. Mindenkinek boldognak kell lennie. Idősnek, fiatalnak, felnőttnek, gyereknek, szomorúnak, csalódottnak, boldognak-mindenkinek. A ma este mindenkié. És az elkövetkező időszak is. Az elkövetkező időszak boldogsága, varázsa, hangulata. Szeretete. Minden szív megolvad, megtelik boldogsággal. Varázslattal.
A gyertyákat szép lassan elfújják. De bent mélyen semmi sem változik. A család bebújik a puha takaró alá. Szeretet. Boldogság. Csoda. Varázslat.
Ezt kívánom mindenkinek az adventra és az ünnepre!
~𝓟𝓮𝓽𝓻𝓪
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése