A villamos csikorogva megállt a kijelölt helyen, s én az öcsém kezét fogva felszálltam a járműre, nyomomban a családommal. Nevetgélő kisgyerekek, párok, családok utaztak, s szálltak le velünk együtt, mikor a villamos megállt a Vörösmarty téren. Karácsonyi, kisgyermeki izgalom kúszott fel a fejem búbjáig. A kivilágított utcák kellemes hangulatba bújtatták a várost, a teret, na meg engem is.
A tesóm össze-vissza szaladgált -néha erős kétségeim vannak, hogy tényleg elballagott -e az oviból...- a girlandokkal feldíszített éttermek között. Szép és varázslatos volt a tér. Magával ragadott a hangulat, s a végszóig nem is engedett. Nyalókát ettünk, olyat, mint amit kiskorunkban hoztak a szüleink karácsony előtt Londonból. A cukor finoman olvadt szét a számban, mosolyt csalva az arcomra. A teret belengte a vörösbor és a karácsony illata, magával ragadva a hömpölygő embertömeget. Hatalmas karácsonyfa állt az árusok rengetegének tisztásán, díszei csillogtak, világítóan tűntek ki az este homályában. Fenyőillat szállt felém, bizseregve járva szét a testemben. Biztonságot nyújtott a fa, az emberek, a karácsonyi készülődés, a család, a hangulat, s a hidegben kúszó ünnep idézte melegség.
A cukor lassacskán elolvadt a didergő ajkam alatt, s mire feleszméltem, ismét leszálltunk a villamosról. Az otthon melege hívogatóan nyújtotta kezeit, várt minket haza, hogy meleg ölelésébe vonjon.
Három gyertya -három láng- , három izgatottság szikra ég a koszorún, türelmetlenül, de mégis türelmesen, meghitten várva az ünnepet.
Hamarosan beköszönt a karácsony.
~𝓟𝓮𝓽𝓻𝓪
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése