Jodi Picoult & Samantha Van Leer- Sorok között~Könyvértékelés 👸

Sziasztok!
Először is, bocsi, hogy csak most lett kész a bejegyzés!:(
A sok tanulás mellett sikerült valahogy olvasnom is, befejeztem még kb egy hónapja a Sorok közöttet, és utána a Fiúknak, akiket valaha szerettemet is! Mindkettő nagyon tetszett, és mindkettőről terveztem bejegyzést! (nem tudom, mikor kerül ki a bejegyzés, lehet, addigra már mást is elolvastam)
Most viszont, az előbbi könyvvel érkeztem, remélem megjön hozzá a kedvetek!😘




༶ • ┈┈⛧┈𝒮𝑜𝓇𝑜𝓀 𝓀ö𝓏ö𝓉𝓉┈⛧┈┈ • ༶

Tartalom-fülszöveg

Mi ​történik olyankor, ha mégsem élnek boldogan, amíg meg nem halnak?

Az igazi tündérmesék nem a nyúlszívűeknek valók. Ezekben a gyerekeket boszorkányok falják fel és farkasok kergetik; a nők kómába esnek vagy éppen gonosz rokonaik áldozatául. Valahogy mégis minden fájdalom és szenvedés megéri, amikor a mese jóra fordul, és boldog vége lesz. Hirtelen nem számít, ha az ember négyest kapott a francia röpdogára, vagy ő az egyetlen lány a suliban, akinek nincs randija a bálra. A boldog vég jóvátesz mindent. De mi van, ha ez mégsem a vége?
Delila éppúgy gyűlöli a sulit, amennyire szereti a könyveket. Van is egy nagy kedvence, amivel képtelen betelni. Ha valaki – különösen a népszerű lányok közül – megtudná, hányszor olvasta el újra és újra a könyvtár poros mélyéről előásott tündérmesét, a poklok legmélyebb bugyrába száműznék… örökre.
Delila számára ez a mese mégis több papírra vetett szavaknál. Persze ebben is van egy jóvágású (oké, dögös) királyfi, fényűző palota és elvetemült gonosztevő, mégis olyan, mintha valami mélyebb jelentése lenne. Delila egy napon azt is megtudja, mi ez. Mint kiderül, a nem is olyan szőke herceg nemcsak valóságos, de nagyon szemrevalónak találja tizenöt éves olvasóját. Csak hát… egy világ választja el őket egymástól. Így aligha működhet. 

A New York Times sikerszerzője, Jodi Picoult ezúttal a lányával, Samantha van Leerrel közösen írt klasszikus tündérmesét – egyedülállóan modern hangnemben. Az olvasót rövid úton elvarázsolja egy olyan kamaszlány története, aki kész átkelni valóság és fantázia határán, hogy a legnagyobb veszedelmek árán is ráleljen a boldogságra.

A borítóról

 Számomra nagyon érdekes volt ez a borító. Kemény borítású a könyv, de az első fedő lapja alatt a borító máshogy néz ki. Erről mindjárt írok részletesebben.

A külső borítón a könyv főhőse, Delila látható. Ez a borító szerintem teljesen átadja a könyvben szereplő mese hangulatát. Delila nincs "menő" cuccokban, mint ahogy a könyvben sem.
Ami még furcsa volt, hogy az írók nevei sokkal nagyobban voltak, mint a könyv címe.🤔 Mindenesetre, gyönyörű az egész!
A fedő borító alatti borító, teljesen letisztult volt.

 A történetben szereplő mesének hercege, egy ilyen borítójú könyvből akar kiszabadulni Delila segítségével.

 Emellett, a könyv belseje is igen érdekes. Három szemszögből íródott, bár, ha úgy vesszük, csak kettőből. Eközül a három közül egy Delila, egy a herceg, más néven Olivér, egy pedig olivér meséjének, otthonának szemszögéből volt olvasható. Ez önmagában is tök jó, de ráadásul mind a három szemszög különböző tintával van nyomtatva. Valamint, ott, ahol a mese szemszögének van újabb fejezete, van egy illusztráció. Ezek színesek, és egész oldalasak, de kisebb fekete illusztrációk végig kísérnek minket az egész történet alatt.



A szereplőkről és a történetről

Számomra nagyon elevenek voltak a szereplők. Bele tudtam élni magam a szerepükbe, ami egy hatalmas plusz pont az olvasási élményben. Ha ezt a könyvet vesszük, akkor azt mondhatom, hogy szintek kiléptek a szereplők a lapokból. Ami ennél a könyvnél a lehető legjobb, mivel konkrétan arról szól a könyv, hogy egy szereplőt akarnak kijuttatni a könyvből.📖
 Delila egy igazi tipikus "amerikai dráma" szerinti kevésbé menő lány volt. Fura punk barátnője volt és plázába járás és hasonló "menő" dolgok helyett inkább olvasott. Egyszer talált egy régi mesekönyvet a könyvtárban, és kikölcsönözte. Azóta mindig nála volt, újra és újra kivette a könyvtárból. Falta a lapokat. Mert Olivér herceg története a saját törénetére emlékeztete. Neki sem volt apukája, akár csak Olivérnek, azzal a kivétellel, hogy neki élt az apja, csak épp nem vele.
Delila erős személyiség volt, még is könnyen összetört. Olivér szemszögében íródott részekben jobban megismerhettük a lányt, de ezt most nem fejteném ki bővebben.
 Olivér egy mesében, pontosabban Delila mesekönyvének meséjében élt. Sokszor próbált már kiszabadulni onnan, de mind hiába. Nem szeretett ott lenni, meg akarta ismerni a 'más' világot. Ahol

nem minden könyv nyitáskor ugyanazt a szöveget kell mondania, és nem ugyanazt kell tennie. Az egyetlen ember, aki máshogy reagál a nem mesében történt dolgok bizonyítékára, az Delila. Olivér egy olyan karakter, aki kitartó, erős személyiségével bárkit motiválhat arra, hogy sosem adja fel az álmait. Mert ő sem adta fel. Az utolsó percekig küzdött, még akkor is, amikor az egész végleg összedőlt volna.
 Elég bonyolult lenne sorban leírni az eseményeket, mert így visszagondolva elég kusza, viszont ennek ellenére, teljesen összhangban voltak.
A szereplőink is megtalálták a közös hangot, így még inkább belopva magukat a szívembe. A történet alapja egy tipikus "love story" volt, de különösen jó volt, hogy nem hagyták ilyen egyszerűen, hanem egyedivé varázsolták.
Az izgalmas tündérmese mellett Delila (ha csak rövid időre is) megtapasztalta, milyen, ha összetörik az ember szívét, hogy milyen az, amikor senki nem hisz neked, és ha minden szavad hihetetlen, ezért nem mondhatod el senkinek, eltávolodsz a legjobb barátnődtől, és még össze is vesztek.


Top kedvenc idézetek

⛧
"Mindenki megérdemli, hogy boldog legyen."
⛧
"– S honnan tudod, hogy te nem egy könyv lapjain élsz? Hogy nem olvasnak éppen most is rólad?"
⛧
"Az otthon nem valami hely. Sokkal inkább azok az emberek, akiket szeretünk."
⛧
"Számomra úgy tűnik, hogy akkor lesz felnőtt valaki, amikor már nem reménykedik a legjobban és elkezd készülni a legrosszabbra. De hogyan mondjuk meg egy felnőttnek, hogy talán minden rossz azért van a világon, mert már nem hiszünk abban, hogy a legjobb valóra válhat?"
⛧
"– Mi lenne, ha nem arra figyelnél, ami nincs, hanem arra, ami van?"

⛧
"– Rendben – sóhajt fel a pszichiáter –, mondj kapásból öt helyet, ahol szívesebben lennél, mint itt. 
Felnézek rá.
– Angliában a nagy pestis idején, a fogorvosnál gyökértömésen, a Teletubbiespremierjén, egy Toi-Toi vécébe zárva, és mondjuk… az osztályban matek nagydoga alatt."

⛧

" – Nekem elhiheted, hogy kamasznak lenni is olyan, mintha mellékszereplő lennél mások meséjében. Mindig van valaki, aki jobban tudja nálad, hogy mit kéne tenned"

⛧

"A kincset az teszi kinccsé …, mennyire nehéz hozzájutni, amikor a legnagyobb szükség van rá." 

⛧

"Még sosem voltam szerelmes, de mindig úgy képzeltem, mint egy tisztítószer reklámját. A színész mutat egy szürke hétköznapi jelenetet, azután fog egy nagy szivacsot, átitatja szerelemmel, és letöröl vele mindent. Ugyanazt látják, csak eltűnnek a hibák, és eltűnik a szomorúság. A színek csak úgy sziporkáznak, tízszer tarkábban, mint előtte. Még a zene is hangosabb és tisztább. A szerelem, mondja a reklámarc,mindent fényesebbé varázsol."

⛧

"….néha az a boldogság kulcsa, hogy beérjük kevesebbel is…"

⛧

"Ez a mese már nem az enyém, hogy megváltoztassam. Valamikor talán az enyém volt, de már a tiéd. S mindenki másé, aki elolvassa. Tudod, az olvasó és a szerző közösen alkotnak. A szerző építi fel a házat, de az olvasó az, aki otthonossá varázsolja."

⛧

"A keze pedig úgy illik az enyémbe, mint egy kirakójáték utolsó darabja."

⛧

"– Tudom a különbséget valóság és mese között! – kiáltok fel, de még eközben is érzem, hogy ez mekkora hazugság. Attól máris tudom a különbséget, ha szeretném, hogy a kettő ugyanaz legyen?"

⛧

"– Ez csak egy szerep, amit a mesében játszom. Ha rajtam múlna, bármit megadnék, csak ne tudjam, mit hoz a holnap."

⛧

– Az emberek a való világban ölnének azért, hogy boldogan éljenek, míg meg nem halnak, te meg képes lennél kukába hajítani az egészet? 
Most én fordítom el a tekintetem."

⛧

"Bátorság az, amikor felülkerekedünk a félelmeinken, mert a szeretteink sokkal fontosabbak."

⛧

"Ez az, amit senki nem árul el a szerelemről: piszkosul fáj, amikor összetörik a szíved."

⛧

Értékelések

• Borító: 5/4,9 Tetszik, viszont a külföldi borítók jobban elnyerték a tetszésemet
• Cím: 5/5 Nagyon kreatív, szerintem szuper!
• Stílus: 5/5 Tetszett, hogy több szemszögből íródott, és igazán varázslatosan volt fogalmazva
• Karakterek: 5/4,7 Szerettem a karaktereket, viszont nem voltak egy olyan kidolgozottságúak, mint mondjuk egy Harry Potter karakter
• Történet: 5/5*** Nagyon szerettem😍
• Szórakoztatás: 5/4,9 Csak azért nem kapja meg azt az egy tizedet, mert az elején még nem igazán indult be a könyv
• Izgalom: 5/4,8 Nagyon izgalmas volt, viszont amikor maga a Mese volt, ott nem annyira élveztem
• Oldalszám: 365

༶ • ┈⛧┈┈ • ༶

Összességében

Régebben keringett egy idézet a neten, ami szerintem teljesen illik erre a történetre: „Valakinek írnia kéne egy könyvet, amiben a főszereplő szépen lassan beleszeret az olvasóba.”

A könyv ráébreszt arra, hogy bármilyen lehetetlennek is tűnik valami, merjünk az álmaink nyomába eredni, és kellő kitartással meg is valósíthatjuk őket!

Ezekkel a szavakkal búcsúznék, remélem meghoztam a kedveteket az olvasására, én bátran tudom ajánlani!

A könyv értékelése pedig....
5/5-öt kap!

Hamarosan jövök!

~Petra