Sziasztok!
A mai bejegyzésben egy könyvajánlót hoztam el nektek, amit már ősidők óta ígérgetek. Bár szeretek értékeléseket írni, valahogy ezek a bejegyzések sokkal több időt igényelnek (nálam legalábbis), de közben érzem, hogy több ilyet szeretnék publikálni a blogra, mert kicsit elveszett a könyves tartalom mostanság. Úgyhogy lássuk is ezt a mély jelentésű regényt!
Tartalom/fülszöveg
Vannak dolgok, amelyeket lehetetlen magad mögött hagyni…
Egy lepusztult lakókocsi egy nemzeti park végtelen erdősége mélyén. A
hely, amit a tizenöt éves Carey az otthonának hisz. Csak a fák
oltalmazzák őt és a húgát, Jenessát, miközben mentálisan beteg anyjuk
hosszabb-rövidebb időre egyedül hagyja őket, mígnem egyszer csak végleg
eltűnik az életükből. A lányokat az apjuk találja meg, és visszaviszi
őket a gimik, a ruhák és a helyes fiúk zavarba ejtően sziporkázó
világába.
Míg a hatéves Jenessa könnyen alkalmazkodik az új helyzethez,
Carey-nek szembe kell néznie azzal, miért rejtette el őt az anyja tíz
évvel ezelőtt egy erdő közepén. Mindeközben kísérti a múltja… a sötét
múltja, amely megmagyarázza, miért némult el Jenessa már egy éve. Jobb
lenne mindent elfelejteni és tovább lépni. De Carey jól tudja, közel
kell tartania magához a húgát és még közelebb a titkot, mert ha kiderül,
az veszélybe sodorhatja mindkettőjüket.
Emily Murdoch Arizonában él férjével és örökbe fogadott kutyáival. Napjait egy menedékhely üzemeltetésével tölti, ahol vágóhídról megmentett lovakkal és szamarakkal foglalkozik. Éjjelente gyertyafénynél ír, lejegyezve mindent, ami a nap folyamán megihlette. A Ha megtalálsz az első regénye.
A borítóról
Nekem a letisztult, mégis esztétikus borítók a gyengéim, így nem volt kérdés, hogy már első pillantásra felkeltette a figyelmemet.😍
A szereplőkről és a történetről
A főszerepben Carey áll, aki húgával, Janessával egy nemzeti park fáinak sűrűjében lévő lakókocsiban tölti mindennapjait. Egészen addig, míg folyton eltűnő anyjuk az eddigieknél is hosszabb időre hagyja őket magukra. Ekkor felbukkan az apjuk, és az életük gyökerestül, lakóautóstul, konzervbabostul felfordul. A két lánynak olyan megpróbáltatásokkal kell szembenézni, mint a mi mindennapi életünk. Janessa még kicsi, így könnyebben alkalmazkodik, ám valami, mint a nyári zápor, érezhetően a levegőben ólálkodik, míg le nem csap. Janessa már egy ideje ugyanis néma. Egészen a végéig nem tudjuk meg, mi is történt a két lánnyal a bizonyos ,,fehér fényű éjszakán". Már ez is mutatja, hogy nem mindennapi életet éltek. Hát még Carey furcsa beszéde, a koszos, hideg ruháik, és a borzasztó soványságuk. Careyt gimnáziumba küldeni nagyjából olyan, mint egy kezdő úszót a mély vízbe dobni. A lány mégis a tőle telhető legjobban próbál helytállni olyan hétköznapi(nak tűnő) dolgokkal, mint az öltözködés, a barátságok és a szerelem, nem utolsó sorban pedig a hétköznapi, civilizált világ.
Sokkal több ez a történet, mint amennyit a fülszöveg elmond (pedig az sem kevés). A való világ annak oldaláról szól, ami jelen van, és borzasztó
szerencsésnek mondhatjuk magunkat, ha nem kell ismernünk,
megtapasztalnunk, mert van, akinek igen. Sőt, van, akinek ez a
megszokott. A testi és lelki bántalmazás, manipuláció,
kiszolgáltatottság, egy nálunk fiatalabb életének, gondozásának
felelőssége (gyerekként). Ezek olyan dolgok, amiket nem szabadna
senkinek sem átélnie. Nem szabadna, hogy bárkinek hegek jelentsék a
múltját, ennyi terhet kelljen viselnie. De mégis előfordul, akkor is, ha
a mi életünkben nincs jelen. Valahol elborzasztó, hogy hálát kell
adnunk azért, hogy nem velünk történnek ilyen dolgok, mert elborzasztó,
hogy egyáltalán történnek ilyen dolgok, hogy valakinek ez a normális
élet.
Aki
azt gondolta a 15 éves főszereplő miatt, hogy ez egy limonádé,
legalábbis kicsit nehezebb történetről van csak szó, az tévedett. Persze, azért egy tini regény, de
mégis sokkal több annál. Az biztos, hogy nem csak fiataloknak szól,
nem csak fiatal életutakról. Ez egy olyan könyv, ami nem hagy nyugodni.
Ott lesz veled elalvás előtt, ebéd közben, egyfolytában. Talán azért,
mert az élet egy olyan területéről mesél, amiről eddig még senki sem
mesélt ennél nyíltabban, szókimondóbban. És ki tehetné meg ezt jobban
egy fiatal lánynál, akinek kiskora óta ez volt az élete? 
Nem utolsó sorban pedig, ez a könyv a maga szívszorító történetével írja le egy lány gyógyulásának folyamatát, minden oldal egy fájdalom, könnyeid már átitatják a zsebkendőt, de mégis annyira gyönyörű. A fájdalmas és fájdalmasan igaz szavai teszik széppé. Összetör, de mégis összerak. Együtt közeledsz a fény felé az alagút végén egy olyan fiatallal, akinek túl hamar kellett felnőtté válnia. A szeretet ereje, a befogadás, a támogatás, a megértés értéke, ami eddig nem létezett a két testvér számára. De a remény és a szeretet örök. És aki tud szeretni valakit, azt meg lehet menteni. Érzelmi kavalkádot tár elénk, és megérint (engem annyira, mint más még sosem).
Kedvenc idézetek
"Egy könyv egy egész világ – jelentem ki ünnepélyesen.
– És?
– És?
– És ezért, ha könyved van, mindened van."
"A jó dolgok akkor jönnek, ha készen állunk beengedni őket. Annyit kell tenned, hogy mindennek és mindenkinek adsz egy esélyt."
"Hallgatással válaszolok, és máris megízlelem a csend hatalmát. A szavak
fegyverek. A fegyverek erősek, akár csak a ki nem mondott szavak.
Ahogyan a nem használt fegyverek."
"(...)a legjobb dolgok a' életben ingyen vannak."
Értékelések
- Borító: 5/5 imádom😍
- Cím: 5/5 figyelemfelkeltő, elgondolkodtató és gyengéden, fájóan őszinte
- Stílus: 5/4,5 Carey beszédstílusával annyira nem tudtam azonosulni, de nem volt vele bajom
- Karakterek: 5/5 a legjobban talán az tetszett, hogy mindenkinek volt valami keresztje, egy kicsit mindenki sérült az évek alatt, és ezt a kötet igenis kimondta, megmutatta
- Történet: 5/5 részletezzem újra?😁
- Szórakoztatás: 5/5 ezt kicsit más szempontból közelítettem meg, mivel teljes egészében messze állt a szórakoztatástól, tehát úgy szórakoztatott, mint olvasásélmény, ha ezt így értitek.
- Izgalom: 5/5 éjjeli bagoly mód #on
- Oldalszám: 300
Összességében
Ajánlom bárkinek, aki elég érettnek érzi magát a történethez/témához, de persze, sosem késő félretenni sem, hogy elővegyük egy olyan időszakban esetleg, amikor nagyobb hatást gyakorolhat ránk.
Számomra a könyv...
5/5-öt kap!
Bízom benne, hogy sikerült meghoznom a kedveteket a kötethez! Találkozunk a legközelebbi bejegyzésben!
~𝙿𝚎𝚝𝚛𝚊
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése